12. Rész: Why Her Not Me

Zene: Katie Herzig - I Hurt Too

~ Birdy Rothman ~

Elmúlt éjfél és én még mindig az ágyamon zokogok mint egy hülye, a szemeim már égnek a záporozó könnycseppektől, még sem tudom abba hagyni a sírást. Úgy érzem ismét elvesztem, visszazuhantam a mélybe ahonnan már azt hittem hogy kezdek kimászni, de nem...és ezúttal Chris taszított vissza a sötétségbe. Megalázott és kihasználta a naívságom. Amikor megcsókolt, olyan jól éreztem magam, úgy éreztem fontos vagyok neki és hogy Simonak végig igaza volt abban hogy talán Chris érez irántam valamit, de ez a képzeletem szüleménye volt csak hiszen alig pár percig tartott a boldogságom. És már Angela is biztosan megvet engem. Egyszerűen én ezt már nem bírom tovább. Zavartan és összetörten sétálok ki a nappaliba ahol a telefonomat hagytam és ahol szerencsére nem találtam magam szemben Chrisel, de hiszen nem is találhattam volna, Chris elment Angelaval. Kezeim remegnek. 

Ahogy a telefonomért nyúlok nagy sóhaj hagyja el a szám. Kiülök az ablakba és onnan kémlelem a sötét ugyanakkor kivilágított várost. Most ismét azt érzem hogy nem illek ide, és Will is jobb sorsot érdemel, nem azt hogy rám kelljen fecsérelnie az idejét, az életét és a lehetőségeit. Én itt csak felesleges nyűg vagyok mindenkinek. - Birdy, te nem érdemled meg az életed. - mondom ki magamnak azt amit jelen pillanatban érzek is magamban. Talán jobb lenne a ha meghalnék, nekem is és Willnek is és persze mindenkinek. A gondolataim után gyorsan megszületik a döntésem is. Véget kell vetnem ennek...ennek a felesleges és szánalmas életnek. A telefonomat ismét magamhoz veszem és kikeresem az egyetlen olyan ember telefonszámát aki megért és olyan barátom lett, amilyen még eddig soha senki. Tudom hogy késő van és nem is akarom zavarni a hívásommal, ezért inkább úgy döntök hogy sms-t írok neki: " Drága Simon! Sajnálom hogy csak ilyen rövid időt tölthettem veled, de szeretném ha tudnád hogy ez a pár nap is csodálatos volt számomra. Segítettél abban hogy elfogadjam a múltam és én annyira meg akartam gyógyulni, esküszöm hogy minden vágyam az volt hogy normális legyek, de ma ismét magával ragadott a sötétség és a mélyben kötöttem ki. Innen már azt hiszem senki sem menthet ki...már csak egyetlen esélyem van és az a halál. Köszönöm hogy voltál nekem. Szeretlek. Birdy "- Az üzenetet elküldöm és innen már nincs visszaút. Meghoztam a döntésem, csak még azt nem találtam ki hogy hogyan hajtom végre a tervem, aztán bevillan a tökéletes módszer. A szobámba rohanok majd miután magamhoz vettem az egész doboz gyógyszerem vissza sietek a nappaliba ahol ezúttal a kanapén foglalok helyet. Az egész doboz tartalmát a tenyerembe borítom, ami úgy nagyjából húsz szem tabletta lehet. Percekig csak bámulom az apró pirulákat majd a számhoz emelem azokat. - Birdy, ne! - Simon hangja szakít félbe majd egy ütést érzek a kezemen aminek következtében az összes gyógyszerem kirepül a tenyeremből és a padlón gurulnak szét. Zavartan emelem a tekintetem Simonra. - Hogy kerülsz te ide? - kérdezem ismét a zokogás szélén állva. - Itt voltam lent a bárban amikor megkaptam az üzeneted. Még a szívem is megállt amikor elolvastam, aztán rohantam fel mint egy őrült. - közli idegesen. - Miért voltál itt? - kérdezem még mindig feszülten. - Untam már a szüleimet otthon, gondoltam átjövök, de most már tudom hogy jól tettem, különben nem tudtalak volna megakadályozni ebben a baromságban. Normális vagy? - von végül kérdőre még mindig dühösen. - Nem! - vonom meg a vállam. - De soha nem is voltam az. - teszem hozzá szomorúan. - Mi ütött beléd? Pedig már olyan jól voltál. - csóválja a fejét miközben leül mellém. - Chris...- zokog fel. - Mit művelt veled az a barom, ami miatt erre a döntésre jutottál? - utal a kísérletemre. - Megcsókolt és én viszonoztam...úgy éreztem magam mint ha a felhők felett járnék. Érted Simon? Élveztem a csókot. Aztán Angela ránk nyitott Chris pedig azt mondta neki hogy a csók csak egy hiba volt. Játszott velem. - sírok keservesen. - Csak játszott velem. - ismételgetem. - Édesem. Gyere ide. - ölel szorosan mégis gyengéden magához. - Sajnálom. - puszit nyom a homlokomra és én még szorosabban bújok hozzá. - Semmit nem ér az életem. - jelentem ki komolyan is gondolva. - Ez nem igaz. - tiltakozik azonnal. - Te egy csodálatos lány vagy, és Chris a szánalmas ha ezt nem tudja értékelni. Megérdemelné hogy szétverjem a pofáját. - Simon keze ökölbe szorul. - Ne. Ne verekedj. - próbálom óvni. Bár tudom hogy ha verekedésre kerülne sor Simon és Chris között, akkor azt valószínűleg Simon nyerné, mert bár meleg srác...azt meg kell hagyni hogy a fizikuma kifogástalan. Feszes, de nem túlzott izomzat és sportos megjelenés. - Pedig most lenne kedvem hozzá. Az az ember felelőtlen és idióta. Tudja hogy önbizalomhiányos vagy és mentálisan vannak problémáid, és még ennek ellenére is játszadozik. De majd én adok neki játékot. - bólogat a szavaira. - Ne bántsd. - kérem lágy hangon. - De ezt akkor sem úszhatja meg Birdy. A tetteinknek súlya van és következményei, az ő tetteinek a következménye majdnem a halálod lett. Ez felett nem hunyhatunk szemet. - kitart a véleménye mellett és valamilyen szinten talán még egyet is értek vele. - De ne verd meg. - kérem ismét. 

- Jó, nem ütöm ki, pedig nagyon jó lenne. - sóhajt fel. - Viszont van egy szuper ötletem. - kacsint rám és ezzel mosolygásra késztet. Simon az aki össze tud merni, minden szétesésem után. Ezúttal is ez a helyzet. - Tudod mi a szuper képességem. - felvonja a szemöldökét. - Sok van. Most éppen mire gondolsz? - kérdezem mosolyogva. - Hát a színészi képességeimre. - drámaian felsóhajt. - Magyarázd el kérlek, mert egy szavadat sem értem. - mondom komolyan. - Meggyőződésem hogy egy nap majd Oscar díjat kapok a tehetségem miatt, de egyenlőre hajlandó vagyok a színészi tudásom a te érdekedben kamatoztatni. - kezdi el felvázolni azt hogy mire is célozgat. - Hallgatlak. - bólogatok kíváncsian. - Chris még mindig azt hiszi hogy csak hazudom hogy meleg vagyok? - kérdezi hirtelen. - Igen. Meggyőződése hogy hazudsz nekem. - felelek őszintén. - Szuper. Akkor, mostantól nem is vagyok az. - nevet fel. - Tessék? - értetlenül meredek rá. - Jaj, kislány rakd már össze. Eljátszom a heterot hogy Chris teljesen kiakadjon. Azt is megbánja hogy megszületett. - Simon céltudatos, de számomra még zavaros ez az egész. - Eljátsszuk hogy összejöttünk, te butus. - mondja ki végül a lényeget. - Christ ez miért érdekelné? - kérdezem halkan. - Mert oda van érted, csak lebukott és megijedt. Nem vállalja az érzéseit irántad, inkább megbánt téged ami nem jó. De majd mi észhez térítjük. - jelenti ki határozottan. - Nem hiszem hogy érdeklem. - ellenkezek. - Eddig is mindig igazam volt, ugye? - kérdezi nagyot sóhajtva. - Igen. - vágom rá azonnal. - Akkor hiszel bennem és az ötletemben vagy sem? - teszi fel a nagy kérdést. - Hiszek, vakon hiszek benned. - mondom őszinte komolysággal. - Akkor ettől a szent perctől kezdve a csajom vagy. - neveti el magát végül. - Végre nem vagyok szingli. - nevetek vele én is. - Itt alszol ma? - kérdezem hirtelen. - Na, na. Lassíts kislány. - viccelődik. - Na, Simon. Komolyan kérdeztem. Velem maradsz? - nézek fel rá szeretettel, hiszen ő a legjobb barátom és hálás vagyok neki amiért mindent megtesz értem. - Persze hogy veled maradok. - átkarol majd ismét hozzá bújok. Imádom hogy ő a barátom, Simon a legjobb és legkedvesebb, legönzetlenebb...legtisztább ember ezen a földön...