13. Rész: Love

Zene: Lukas Graham - Love Someone

~ Birdy Rothman ~

Éjjel úgy riadok fel, a nappaliból zajt hallok és kulcs zörgést. Az éjjeliszekrényemen heverő telefonomra pillantok, az idő nem több mint hajnali három óra. - Simon. - suttogom a mellettem békésen alvó fiúnak. - Simon. - rázom meg kissé másodszorra. - Mi van? - nyafogva ébred. - Valaki van a nappaliban. - suttogom, félek és már reszket minden végtagom. - Biztos az a seggfej. - utal Chrisre. - Nem is tudom. - csóválom a fejem, hiszen Chris csak úgy elment miután Angela rajta kapott minket és azóta nem hallottam felőle. - Aludj már Birdy. - Simon húz magához, de én ellenkezek. Túl nagy bennem a félelem. - Kérlek Simon. - nézek kétségbeesetten a legjobb barátomra. - Jól van, de bárki is az, szét verem a képét. Ha Chris az akkor meg főleg. - jegyzi meg majd leveti magáról a takarót. - Így mész ki? - nézek rá. Csak egy alsó nadrág van rajta, ami engem ugyan nem zavar hiszen szexuálisan nem vonzódunk egymáshoz, de talán aki a nappaliban van, nem annyira örülne a látványnak. - Ja, így. - bólint majd kilép a szobámból és az ajtót be is csukja maga után. - Te mit keresel itt? - hallom Chris erőteljes kiabálását, hát Simonak ismét igaza lett. Ő jött haza. 

- Ezt én is kérdezhetném tőled. - felel neki Simon miközben én az ajtómhoz lopakodok és résnyire nyitom hogy mindent tisztán halljak. - Én itt lakom amíg Will távol van. - Chris hangjából érezhető a düh és a Simon iránt érzett gyűlölete. - Én meg a csajomhoz jöttem. - Simon lazán közli vele a hamis tényeket. - A csajod? Most Birdyre célozgatsz? - Chris szinte őrjöngve lép Simon felé. - Ja. Rá. Rohadt nagy marha vagy hogy hagytad veszni őt. Fogalmad sincs milyen értékes lány. Kár hogy te egy ilyen puhány, szar alak vagy, aki csak játszott vele kicsit. - Simon kemény hangon beszél, egy részt örülök hogy megvéd, ugyanakkor fáj is amit mond hiszen Chris valóban csak játszott velem. - Szóval akkor még sem vagy meleg. Igazam volt. - Chris ismét Simon felé lép de egyenlőre szerencsére egyikük sem kezd dulakodásba. - Persze hogy nem vagyok az. - Simon nevet. - És Birdy most már az enyém. - teszi hozzá, tökéletesen játszva a szerepet amit megálmodott. - Rohadt szemétláda. - Chrisnél betelik a pohár és ezúttal Simonnak esik ököllel, amit Simon elsőre kivéd de a második ütés betalál és Simon a földre kerül. - Chris elég volt. - lépek közbe kibújva a rejtekemből. - Szerintem nem volt elég. - lendíti ismét az öklét Simon felé de én hirtelen közéjük lépek így a keze megáll a levegőben. - Ha még egyszer megütöd őt, felhívom Willt és mindent elmondok neki. - fenyegetem komolyan, Simon az akiért bármit megtennék. - Rajta. Mond csak el neki. Mond el neki hogy a meleg haverod végülis még sem az, sőt már az ágyadba is beengedted. - Chris ezúttal engem támad a szavaival. - Neked ehhez semmi közöd. - ordítom a képébe. - Birdy nem olyan lány, nem történt közöttünk semmi, úgyhogy a helyedben én kussolnék. Csak aludtunk. Világos? - Simon ismét a védelmemre kel, és nekem ez most jól is esik. Megvédi a becsületem azzal hogy nem hagyja hogy Chris olyat állítson rólam ami nem igaz. Hiszen én még önszántamból soha nem voltam egy férfivel sem. Az egyetlen szexuális élményem...az...az amire emlékezni sem akarok. - Aludtatok? Na persze. - Chris gúnyosan nevet Simonra, engem pedig megvetően nézeget. Nem bírom tovább az érzelmi nyomást, könnyeim utat törnek maguknak és ismét elkezdem érezni azt a húzást ami mindig a mélybe ránt. Kezdek vissza esni és remegni kezdek. - Hé, Birdy. Jól vagy? - Simon ölel magához amikor én már csak szédelgek. - Nem...nem igazán. - felelem nagyot nyelve miközben a sírást már egy pillanatra sem tudom abba hagyni, már nem én irányítom a testem és az érzelmeim, egyszerűen elnyelt a hullám. - Gyere feküdj le a kanapéra kicsit és próbálj megnyugodni. - Simon vezet a kanapéhoz ahol el is fekszem és igyekszem úgy tenni ahogy mondta. Mindeközben Chris csak bambán áll a nappali közepén. - Hülye ötlet volt tőlem ez a színjáték Birdy, ne haragudj. - Simon szabadkozik bűnbánóan. - Semmi baj. - sóhajtok nagyokat miközben elkezdek lehiggadni. - Milyen színjáték? - Chris teszi fel a kérdést. - Igazából nem jöttünk össze. - Simon ezúttal Chrisre néz. - És tényleg meleg vagyok. - kezd el tisztázni mindent. - Szerelmes vagy Birdybe, én ezt már az első pillanattól kezdve tudom és ő is érez irántad valamit...- Simon nyíltan beszél. - Simon ne. - szólok rá miközben szégyenlősen felülök. Chrisre inkább nem nézek, mert valószínűleg elsüllyednék szégyenemben. - De igen Birdy. Ha egyikőtök sem lép akkor majd én. - Simon int le. - Öregem, ez a lány egy kincs, érted? Ne szégyelld hogy szereted, vállald fel, kürtöld világgá hogy megnyerted a főnyereményt és legyetek már végre együtt. Már nekem ciki hogy kerülgetitek egymást. És ne nevezd hibának azt hogy szereted Birdyt. - Christ oktatja miközben besiet a szobába ahonnan még mindig beszél. - És te is jó fej vagy csak nem szereted, reklámozni. Értem én. De ne bennem láss ellenséget, hanem ragadd meg a lányt....Birdyt és ne engedd el. Soha! - Simon lezárja a monológját majd már felöltözve tér vissza a nappaliba. - Én most elmegyek. Aludni akarok, nektek meg van mit megbeszélni. - lehajol hozzám és egy lágy puszit nyom a homlokomra. - Holnap beszélünk. - búcsúzik majd elindul a kijárat felé. - Itt hagysz? - szólok után meglepetten. - Igen. Egy olyan férfi mellett aki szerintem készen áll vállalni az érzéseit. Igaz Chris? - pillant az említett felé aki csak lesokkolva áll. - Sok sikert kislány. - kacsint rám Simon majd távozik. - Sajnálom amit Simon mondott. - állok fel és egyenesen Chris felé sétálok. - Ne is törődj vele. Hagyjuk az egészet. - állok meg előtte egészen közel és egyenesen gyönyörű szemeibe nézek. 

Ő azonban nem szólal meg csak engem néz. Percek telnek el, egyikünk sem mozdul, csak egymás tekintetében merengünk. Nem merek megszólalni, ezért állom a csendet. - Igaza van. - suttogja végül, hosszú idő után először szólal meg. - Hm? - kérdőn vonom fel a szemöldököm. - Szeretlek. - mondja ki végül a szívemet megdobogtató szót majd elmosolyodik. - Annyira szertelek hogy már szinte fáj. Mindig veled akarok lenni, minden hülye kifogást képes vagyok kitalálni csak hogy a közeledben legyek. Akarlak Birdy, szeretlek és...tudom hogy idősebb vagyok mint te és valószínűleg a bátyád megöl engem ha ezt megtudja de nem érdekel semmi. Te minden kockázatot megérsz nekem. Szeretlek. - ismétli és én elmosolyodok. - Bocsáss meg hogy hibának neveztem a csókunk. - hajol felém. - Én...- hebegem zavartan. Szinte érzem hogy az arcom kipirul. - Azt hittem hogy...- kezdek bele a mondatomba de ő egy csókkal belém folytja a szavakat amit nem is bánok. - Szeretsz? - enged el egy pillanatra de a szemei vágytól csillognak. Eddig csak ő mondta ki ezt a mágikus szót, ugyan akkor én is érzem amit ő. Ezért nem habozok. - Halálosan szerelmes vagyok beléd. - direkt mondom így hiszen alig pár órával ezelőtt képes lettem volna meghalni is, ha nem lehetek vele. Még jó hogy Simon akkor közbelépett....mindent Simonak köszönhetek hiszen végül ő hozott össze Chrisel. - Fogalmad sincs milyen régóta várok már erre. - ismét megcsókol, lágyan és érzékien becézgeti ajkaimat majd lassan a kanapéra dönt amitől én hirtelen megrezzenek. Nem vagyok biztos abban hogy készen állok arra hogy máris megtörténjen amit amúgy szeretnék, de félek is tőle. - Nyugi. - suttogja ajkaimra. - Semmi olyat nem teszek...még nincs itt az ideje. - biztat és egyben meg is nyugtat. Kezeimmel a hajába túrok és újabb csókra húzom magamhoz...