9. Rész: Te nem olyan vagy mint én...

Zene: Jacob Lee - With You

> Egy héttel később <

~ Birdy Rothman ~

Az elmúlt egy hetem úgy elrepült hogy még most sem hiszem el hogy máris hétvége van. Simon és én ez alatt az egy hét alatt úgy összebarátkoztunk hogy már szinte külön nem is látnak minket. Imádok vele lenni mert ő megért engem és vele igazán önmagam lehetek ahogy ő is mellettem. A félelmei az én félelmeim is, a vágyai az elfogadásról az én vágyaim is. Azt is mondhatnám ha nagyon drámai akarok lenni hogy Simon a lelkitársam. Ő az egyetlen aki igazán megért és aki ismeri minden gondolatomat. Olyan hihetetlen hogy csupán egy hét elég volt ahhoz hogy szinte eggyé váljunk. A plusz jó ebben az egészben hogy Will sem ellenzi a barátságunkat, persze félelmei akadtak azt illetően hogy a suliban majd engem is kiközösítenek mert a meleg sráccal barátkozok, de leültem vele beszélgetni és megértettem vele hogy nekem nincs szükségem sok hamis, elvárásokkal teli barátra, elég számomra egyetlen egy barát aki igaz és úgy fogad el ahogy vagyok és az Simon. Willnek többet nem is kellett mondanom, Simon azóta szabad bejárással rendelkezik hozzánk. Christ nem láttam mostanában olyan sűrűn, csak futólag. Ami azt illeti kerülöm is őt, mert amikor Simont bemutattam nekik, olyan bunkó volt hogy én szégyelltem magam helyette is. Megkértem Willt hogy inkább Simon vigyázhasson rám, ő visz suliba és ő is hoz haza aztán általában estig együtt vagyunk. Kívülállóként azt hihetnék hogy egy szerelmes pár vagyunk, pedig nem. Egyszerűen csak legjobb barátok. - Birdy, tudom hogy dühös leszel. - gondolataimból Will zökkent ki. - Ne kímélj. - nézek rá kérdőn. - Itt kell hogy hagyjalak ismét. - sóhajt fel. - Egy olasz kiárusítás lesz Rómában, ott kell lennem. Ez remek üzlet. - fojtatja. - Róma? Ez igen. Nagyon menő vagy. - nevetek fel vidáman, persze én is szívesen vele mennék de nekem itt a suli és tanulnom kell. Rengeteg a bepótolni valóm, még is csak egy teljes fél év kimaradt nekem és végzős vagyok, idén érettségi amin ha elbukok akkor még magam sem tudom hogy mihez kezdek. Lényeg a lényeg hogy tanulnom kell hogy a maximumot tudjam nyújtani ha eljön az ideje a tudásom bemutatásának. - Egy hétre megyek. - böki ki végre a lényeget is. - Oh. Hát...jól van. Hiányozni fogsz de megleszek. - vonom meg a vállam. - Kiskorú vagy Birdy. Nem hagyhatlak felügyelet nélkül. - figyelmeztet ami már vészjósló a számomra. - Mond már amit akarsz. - sürgetem türelmetlenül. - Gracie és Mike velem jönnek, Angela viszi a bárt ebben az egy hétben így ő elfoglalt lesz, ezért az egyetlen akire bízhatlak az Chris. Tudom hogy dühös vagy rá Simon miatt, de most el kell viselned. Egy hétre ide költözik, az én szobámba. - Will vázolja a terveit de én azonnal csóválni kezdem a fejem. - Szó sem lehet róla. Simon minden nap jön hozzám és nem akarom hogy Chris tahó legyen vele. - jelentem ki határozottan. - Nem lesz az. Tudja hogy Simon a barátod. - veszi védelmébe a barátját. - Chris komolyan belement hogy ide költözik egy hétre? - kérdezem meglepve. - Ami azt illeti pont hogy az ő ötlete volt. Chris a legjobb barátom, segít ahogy tud és most így segít nekem. Hálás vagyok neki és kérlek ne nehezítsd meg ezt az egészet. Biztonságban akarlak tudni és Chris tudom hogy vigyáz rád. Múltkor is csak azért volt bunkó Simonal mert félt téged. Húgaként tekint rád és ezért is hálás vagyok neki. - Will tovább győzköd de a végén leintem. Szóval Chris ötlete volt, ez még érdekesebbé teszi ezt az egészet. - Jól van oké. Majd valahogy elviselem. - jegyzem meg unottan. - Mikor indulsz? - kérdezem a bátyámat kedvesen. - Ami azt illeti most. - vigyorodik el. - Ejha. Akkor jó időben szóltál. - fintorodok el szemrehányóan. - Legyél jó. Chris este jön. - közelebb hajol és egy puszit nyom az arcomra. - Oké. Vigyázz magadra. - köszönök el tőle majd ő a kis utazótáskájával a kezében távozik. Kicsit furcsa hogy mostanában ennyit van távol, hiányzik is, de megértem hogy az üzletét most tudja igazán felvirágoztatni és én támogatni akarom őt, ha csak ennyivel is de biztosítani arról hogy legalább miattam nem kell aggódnia. Miután Will elmegy lehuppanok a tévé elé és várom hogy Simon megérkezzen de helyette csak egy smst kapok tőle miszerint a mai közös programnak lőttek mert a szüleinek házassági évfordulója van ezért otthon kell lennie. Persze én megértem és talán nem is baj hogy nem jön ma, mert előtte tisztázni akarom Chrisel az erőviszonyokat a következő egy hétre nézve.

- Hello. - hallom meg az említett hangját és megborzongok. - Mi a francot keresel itt? Megijedtem. - nézek rá kérdőn. - Will nem mondta hogy jövök? - kérdezi miközben a csomagjaival együtt beljebb jön a lakásba. - De azt mondta hogy csak este, most meg fél négy van. - figyelmeztetem de ő csak mosolyog és lepakol. - Részletkérdés. - int le, én viszont dühös vagyok. Kényelmetlen hogy Chris itt van magam sem tudom hogy miért. Felállok és a kis konyhai pulthoz ülök, onnan nézem ahogy pakolászik. - Alig várom hogy ez az egy hét leteljen. - jegyzem meg nagyot sóhajtva. - Még mindig dühös vagy? - ül le velem szembe. - Szerinted? - vonom fel a szemöldököm kérdőn. - Értsd meg Birdy csak neked akartam jót. Nem tudtam hogy Simon meleg, na már persze ha valóban az. - horkan fel megvetően. - Mit akarsz ezzel mondani? - mérgesen vonom kérdőre. - Semmit. - vonja meg a vállát de én nem hagyom annyiban. - Ha már belekezdtél akkor mond. - követelem indulatosan. - Én csak kétlem hogy az aminek vallja magát. Láttam már sok agyafúrt srácot akik melegnek tetették magukat hogy a kiszemelt lány közelébe férkőzzenek. - vázolja fel nekem az elméletét. - Jézusom Chris. - kiáltok fel döbbenten. - Hogy lehetsz ennyire szemét? - kérdezem komolyan. - Simon nem hazudik nekem. Ő a legjobb barátom. - állok ki Simon mellett. - Legjobb barát? Ez komoly? Egy hét után? - gúnyosan kérdezget. - Igen. - vágom rá határozottan. - Na látod ezért féltelek. Naív vagy és még gyerek. Egy hét után bízni vakon valakiben akit nem is ismersz, naív és egyben bolond dolog. - kioktat, pedig nem kérdeztem a véleményét. - Nem vagyok gyerek és Simon nem hazudik nekem, ő olyan mint én, megért engem és én is őt. Persze te ezt nem értheted mert egy öntelt, előítéletes, szemét alak vagy. - már teljesen kikelve magamból vágom a szavaim hozzá. - Birdy. - próbál csitítani de sikerült neki olyannyira feldühítenie hogy nem sok hiányzik ahhoz hogy megint orrba vágjam. - Hagyj engem békén. - csattanok fel ismét. - Birdy állj le. - megfogja a kezem amit én meglepetten fogadok. - Sajnálom. Nem akartalak megbántani csak azt szeretném ha óvatosabb lennél. - visszavesz a stílusából aminek most kifejezetten örülök. - Óvatos vagyok. - rántom el tőle a kezem. - Éppen ezért nem barátkozom veled. - jegyzem meg halkan. - Ezt hogy értsem? - értetlenül mered rám. - Nincs szükségem olyan barátokra akik visszatartanak. Boldog vagyok hogy Simon az életem része lett. Fogalmad sincs, milyen jó érzés hogy megért engem, hogy neki nem kell magyarázkodnom és ami a legfontosabb hogy ő nem akar irányítani. Mindig meghallgat és tanácsot ad, nem mondja meg mit tegyek. - tovább folytatom a vitát amit szerintem ebben az esetben egyikünk sem nyerhet meg. Mind a ketten makacs természetek vagyunk. - Esélyt sem adtál. - vág vissza. - Mert te nem vagy olyan mint én. - felelem. - Az ég szerelmére Birdy. Úgy beszélsz magadról mindig  mintha egy másik faj lennél. Milyen nem vagyok? Na tessék mond meg, mond meg hogy te miért is vagy más Simonal? - már ő is hangosan beszél, a hangja ingerült. - Te....te nem tudod mi az a magány...- suttogom. - Nem tudod milyen kívülállónak lenni, amikor mindenki magadra hagy a gondjaiddal, az érzéseiddel és azt kezded érezni hogy...hogy elvesztél és nincs aki kirántson a sötétségből. Fogalmad sincs milyen amikor magadra maradsz. Félsz és közben lemondasz arról hogy valaha lesz valaki aki megért. Amikor kinevetnek mert más vagy de azt nem kérdezi hogy mi a baj, nem próbál senki segíteni. Én tudom milyen ez és Simon is tudja....de egy magad fajta sosem tudta és soha nem fogja megtudni. - már a könnyeim folynak az arcomon ahogy felidézem magamban hogy mennyire kitaszítottnak éreztem magam egész életemben és az is voltam. Anya nélkül, aztán testvér nélkül majd apa nélkül mindvégig egyedül...barátok nélkül, ijedten, magányosan, gyerekként.

- Ne sírj. - suttogja Chris miközben feláll és közelebb jön.  Az arckifejezéséből ítélve végre megértette miről is beszélek és hogy mit érzek. - Sajnálom. - mondja és tudom hogy őszintén így is gondolja. Leveszem a szemüvegem és letörlöm a könnyeimet miközben felnézek rá. - Én is sajnálom. Elhiszem hogy aggódsz értem, csak nekem ez még furcsa. Eddig egy bátyám sem volt most pedig hirtelen lett kettő is. Testvérként óvsz és ezért hálás vagyok. - próbálok megnyugodni mert valójában én sem voltam túl megértő. Willnek talán igaza van abban hogy Chris testvérként aggódik értem. - Ne hajtogasd ezt. - kér lágy hangon. - Mit? - értetlenül kérdezem. - Nem vagyok a testvéred. - feleli ami kicsit meglep és talán rosszul is esik. - Én nem úgy tekintek rád. - közelebb lép de aztán hirtelen vissza is vonja a mozdulatát. - Nem értelek. - rázom meg a fejem. - Nem baj, nem is kell értened. - zárja le ezzel a témát. - Legyen minden a régi oké? Barátok? - mosolyodik el halványan de a szemeiben inkább szomorúság csillog. - Persze. - zavartan bólogatok. - Kipakolok. - ismét megragadja a csomagjait és Will szobájába indul. - Segítsek? - szólok utána. - Nem kell. Megoldom. - villant rám ismét egy szomorú mosolyt majd bevonul Will szobájába. Egyedül maradok a pultnál ülve és azon gondolkodom hogy mi lehet a szomorúsága oka. Talán még mindig Diane miatt bánkódik vagy talán azért mert megbántottam őt...de ha én bántottam volna meg akkor nem lenne velem kedves. Szóval csak is Diane hiánya miatt lehet szomorú...következtetek bár én nem ismerem egyiküket sem olyan régóta ezért nem tudhatom a viselkedése okát. Ezért el is engedem végül az ezzel kapcsolatos gondolataimat.