16. Rész: Rewrite The Stars

Zene: Anne-Marie & James Arthur - Rewrite The Stars

~ Birdy Rothman ~

A nap vége gyorsan elérkezett, amit nem is bántam mert a Simonal való találkozásom után, kicsit sem volt kedvem a suliban maradni. Aztán ahogy haza értem befészkeltem magam a nappaliban a kanapéra. Will már elment de Chris még nem ért ide így a tévét próbáltam nézni, de nem tudok koncentrálni. A gondolataim Simon körül forognak. Bánt hogy nem voltam mellette és hiányzik is. Szeretném ha megbocsájtana, de a mai után, egy kevés esélyt sem látok arra hogy valaha újra barátjának nevez majd. 

- Megjöttem kicsim. - hallom meg Chris hangját ami kicsit kizökkent a bánatomból. - Megkaptam az üzeneted, de megbeszélésen voltam, nem tudtam válaszolni. - fölém hajol és a homlokomra lágy csókot hint. Még délelőtt írtam neki hogy mi történt. - Simon gyűlöl engem. - zokogok fel. - Nem gyűlöl, csak dühös. - Chris próbál meg vígasztalni miközben leül mellém és átölel. - Gondold magad a helyzetébe, nehéz lehet neki de majd megnyugszik. - a hátamat simogatja. - Nem! Ezt te nem érted. - tiltakozok azonnal. - Megígértem neki hogy mindig mellette leszek ahogy ő mellettem volt, de csrben hagytam. - sírok szüntelenül. - Birdy! - Chris határozottan mondja ki a nevem. - Ha ott lettél volna mellette, akkor sem tudtad volna megvédeni. - mondja komolyan. - De...de én...- hebegem, nem tudok vitatkozni ezzel, mert a foci csapat ellen én sem tudtam volna mit tenni, ez igaz. - A lényegen nem változtat. Nem voltam mellette. Ez az igazság. - sóhajtok fel. - Soha nem fog megbocsájtani. - teszem hozzá lemondóan. - Kicsim. Kérlek ne szomorkodj. Simon majd megnyugszik és minden rendbe jön. - Chris vígasztal és jól esik a jelenléte, mert sokat segít. Az ölelése és a csókjai gyógyítják a lelkem. - Szeretlek. - mondom őszintén. - Én is szeretlek. - mosolyodik el. - Ne haragudj hogy elrontottam az esténket. - simítok végig az arcán. - Nem rontottad el. - csóválja a fejét. - De igen. Mert én mára mást terveztem. - vallom be, hiszen a ma esténket különlegessé akartam tenni. - Igazán? És mit terveztél? - érdeklődik kíváncsian. - Inkább nem mondom el. - nevetem el magam a saját szerencsétlenségemen. - Most már el kell mondanod. - erősködik. - Ha valami romantikus filmet akartál, nem bánom. Nézhetünk ma azt. - ajánlja fel közben találgatva hogy mire is gondolhatok. - Hát amire én gondoltam annak semmi köze a filmezéshez. - felülök és úgy nézek a szemeibe. - Ne csigázz. - nevet fel és látom rajta hogy még csak eszébe sem jut hogy mit is akarhatok. De természetesen tudom hogy ez az én hibám, hiszen az elmúlt egy hónap alatt egyszer sem adtam jelét annak hogy készen állok a szexre. Chris sosem volt tolakodó, tiszteletben tartotta az akaratom éppen ezért nem is próbálkozott be nálam soha. Én viszont úgy érzem hogy eljött az ideje, ő egy felnőtt férfi, nem várathatom a végtelenségig, egyébként pedig én sem vagyok már kislány. Bár ha jobban belegondolok fogalmam sincs mit is kellene csinálnom, nincs ebben semmi gyakorlatom. Önszántamból nem voltam még férfival, amikor megtámadtak még érintetlen voltam....az után az este után meg már nem akartam hogy bárki hozzám érjen. - Birdy? - Chris aggódva szólít meg, túl sokáig kalandoztam a gondolataimban. - Zavarban vagyok. - ismerem be az igazságot. - Miért? - kérdez vissza. - Te sokkal idősebb vagy mint én és tudom hogy a te korodban...- kezdek bele de elhallgatok ahogy végig gondolom mit is mondtam. - Azért annyira öreg nem vagyok. - nevet jókedvűen, jót mulat a szerencsétlenségemen. - Jó! Tudod mit? Akkor csak nevetgélj itt magadban. - dühösen indulok meg a fürdőbe és miután hangos csattanással csukom be magam mögött az ajtót be is zárom azt. Nem az dühít hogy kinevetett, mert a helyében én is így tettem volna. Inkább magamra haragszom hogy egy béna, tehetetlen idióta vagyok. Nincs bennem semmi csábító képesség vagy bármi amivel levehetném a lábáról. Szörnyű hogy ilyen elcseszett vagyok. Miközben magamat átkozom ledobom magamról a ruháimat és úgy döntök hogy egy forró zuhany majd kicsit ellazít. - Birdy? - hallom Chris hangját az ajtón túlról. - Lezuhanyzom, aztán megyek. - kiabálom ki neki. - De mi a bajod? - kérdezi feszülten. - Semmi. Csak hagyj most békén. - szólok vissza neki. - Oké. - hallom ahogy felsóhajt és eltávolodik az ajtótól. Nem tudom hogyan hozzam a tudtára hogy mit akarok. Aztán remek ötletem támad. Elzárom a vizet majd egy törölközővel végig törölgetem a testem azonban fel nem öltözök. Résre nyitom az ajtót és kilesek rajta. Chris a kanapén ül és gondterhelten bámul maga elé. Látszik hogy nem érti mi is történik itt. Én zavartam össze és éppen itt az ideje hogy határozott legyek. Egy mély lélegzetet véve kitárom az ajtót és kilépek rajta. A testemet nem fedi semmi, teljesen feltárom magam előtte. - Chris. - suttogom a nevét hogy rám nézzen és ő így is tesz. Arcára kiül a döbbenet majd a vágy ahogy végig siklik a tekintete rajtam. - Kicsim...- alig hallhatóan szólal meg. Imádom ha így szólít. - Nem tetszik amit látsz? - kérdezem ártatlanul.

- De! Nagyon is. - gondolkodás nélkül szeli át a kettőnk közötti távot és a karjait egyenesen a derekam köré fonja, ajkait pedig az enyémre tapasztja, szinte teljesen birtoklóan csókol. Mindeddig arra fókuszált, hogy minden erejét összegyűjtve koncentráljon és visszafogja a vágyait, de most elszakadt a cérna és ha tudná sem bírná visszafogni magát. Óvatosan a fenekem alá nyúlva megemel és a hálószobámba visz ahol végül az ágyra helyez és továbbra is vadul, szenvedélyesen csókol. - Várj! - szakad el hirtelen tőlem és megrázza a fejét. Próbál magához térni a mámorból. - Chris...ne táncolj vissza. - kérem hevesen. - Csak nem akarom hogy megbánd. - jelenti ki határozottan. - Szeretlek. Soha semmit nem bánok meg veled kapcsolatban. - nyugtatom meg. - Én is szeretlek. - hajol ismét ajkaimra majd óvatosan lefelé halad csókjaival egész testemen. A testem megremeg a jóleső érzéstől és csak remélni merem hogy remegésem nem érti félre. Hiszen nem félelem, sem pedig más rossz érzés hanem színtiszta vágy irányítja az én testem is. El sem hiszem hogy végre megtörténik. Oda adom magam a férfinak akit teljes szívemből szeretek és csak ez számít...csak mi számítunk ezekben a percekben...