17. Rész: Harag

Zene: Liam Payne feat. Lennon Stella - Polaroid

~ Birdy Rothman ~

Sietve kortyolgatom a még gőzölgő zöld teámat. Bekapok pár falatot a csokoládé ízesítésű muffinból, amely az asztalon pihen és rohanok is a fürdőszoba csempézett falai közé. Először a hajamat csinálom meg, amit csak átfésülök hogy a természetes hullámok a hajamban ne tűnjenek úgy mintha egy madár fészek lenne a fejem tetején. Ez már mindennapi rutinommá vált. Sietve mosom meg a fogaimat, aztán a fiókot szinte már felrántom, ahogyan a sminkjeim után kutatok. De nem viszem túlzásba, csak egy kis alapozó aztán fixálom ahol kell és egy vékony tusvonalat húzok a szemhéjamra. A tusvonalt követően a szempillaspirál kerül sorra. Amint mindennel végzek és egy kis életet is varázsolok a halovány bőrömre, elhagyom a helyiséget, hogy a szobám falai közé térhessek. Szekrényemből már előszedtem a mára szánt ruháimat ami egy egyszerű fehér farmer, egy rózsaszín pulcsi és persze kiegészítők. Amint felöltözök sietek vissza a nappaliba ahol már a bátyám Chrisel beszélget. - Már azt hittem soha nem jössz ki onnan. - Will mosolyog rám. - Időbe telik hogy ilyen szép legyek. - nagyképűen forgok körbe előttük de nem bírom sokáig, elnevetem magam. A lakás a nevetésemtől zeng és most valahogy máshogy is érzem magam. Eddigi életem során mindig szorongtam, olyan volt mintha a lelkem és a testem egy sötét burokban ragadt volna, de most...most azt hiszem kiszabadultam, hála Chrisnek. Az a szerelem amit iránta érzek felszabadított és egyben gyógyít is, végre kezdem elhinni hogy van értelme az életemnek. A tegnap este pedig gyönyörű volt. Chris úgy bánt velem mint egy porcelán babával és imádtam a gyengédségét, megmutatta nekem hogy a szex lehet jó és nem csak fájdalmas kényszer ahogy én korábban tapasztaltam. - Jó így látni húgi. Örülök hogy használ a kezelés. - Will boldogan pillant rám. Bárcsak elmondhatnám neki hogy nem a kezelés miatt javul az állapotom hanem Chris miatt, de nem tehetem, még nem mondhatom el neki mit is érzek a legjobb barátja iránt. - Jobban is érzem magam. Mintha kicseréltek volna. - vigyorgok egyfolytában. - Ha nem tudnám hogy nincs senkid, még azt hihetném hogy szerelem van a dologban. - jegyzi meg Will viccnek szánva de én csak szégyenlősen lesütöm a szemem amit sajnos észre is vesz. - Birdy? - kérdőn néz rám. - Fiú van a dologban? - kérdezi gyanakvóan de még mindig vidám, azonban Chris már kissé feszültebben ül mellette. - Nem. - hazudok végül. - Ugye elmondanád ha lenne udvarlód? - kérdezi Will aggódva, tudom hogy azért mert félt és ezért hálás is vagyok neki. - Jaj, bátyus. - sóhajtok fel zavartan majd felnevetek. - Neked mindent elmondok. - sétálok elé és egy puszit nyomok az arcára. - Jól van. - bólogat. - Most viszont jó lenne ha idnulnánk. Dr. Bay vár rám. - közlöm témát váltva. - Chrisel van pár elintézni valónk, jó ha kiteszünk a rendelőnél és majd visszamegyünk érted? - Will kérdezi miközben magához veszi a kocsi kulcsot. - Persze. - egyezek bele majd mind a hárman elindulunk. Will előre megy így Chris rám pillant és egy bíztató mosolyt küld felém. "Szeretlek" tátogja felém. Elmosolyodok és ugyan így teszek, majd magamhoz veszem a táskám, az ajtót bezárom magunk mögött. Az autóban csak Will és Chris beszélget, sportról, autókról és Will felveti a csajokat is. Chris helyeslően bólogat és tesz egy két megjegyzést az utcán mászkáló lányokra. Féltékenység fog el, de aztán eszembe jut hogy csak azért csinálja hogy Will ne fogjon gyanút kettőnkkel kapcsolatban. - Kell neked egy új barátnő. - Will tekintete Chrisre siklik majd vissza az útra. - Nem kell. - Chris hárítja nevetve. - Miért nem? - Will meglepetten kérdez vissza. - Majd én segítek neked. Ma jó buli lesz a bárban. Biztos találsz valakit. Dögös csajok is lesznek. - teszi hozzá. Összeszorítom a szám hogy a bennem robbanó düh ne adjon hangot a nem tetszésemnek. Nem Willre haragszom hiszen ő semmit sem tud, inkább a helyzet az ami idegesít. - Van barátnőm. - szólal meg végül Chris amivel meglep és még levegőt is elfelejtek venni. - Micsoda? - Will döbbenten kiált fel. - Még friss a dolog de nagy a szerelem. - Chris mosolyog és tudom hogy rám gondol. - Mikor mutatod be? - Will vidáman érdeklődik. - Még korai lenne. De idővel. - feleli Chris. Ügyes volt a részéről hogy így rázta le Will ötletét miszerint csajoznia kellene a ma esti bulin. - Sziasztok. - köszönök már el a kocsiból kiszállva Dr. Bay rendelője előtt. A fiúk is integetnek majd ahogy elhajtanak én az épületbe sétálok ahol a váró üres...vagyis elsőre azt hiszem, majd meglátom az egyik sarokban Simont. Megtorpanok és felsóhajtok, nem tudom eldönteni hogy oda menjek e hozzá de amikor egy megvető pillantást vet rám, rögtön tudom hogy még mindig dühös ezért inkább a másik oldalon foglalok helyet. - Világosan megmondtam múltkor hogy nem akarlak többet látni. - szólal meg halkan.

- Tessék? - meglepetten nézek rá. - Süket vagy? - kérdezi undok hangon. - Sajnálom Simon ha teher számodra a jelenlétem, de mint tudod én is ide járok. - próbálok higgadt maradni. - Legalább annyi lehetett volna benned hogy átrakatod az időpontod. De biztos mással voltál elfoglalva. - gúnyolódik. - Ha Chrisre célozgatsz, megkérlek inkább maradj csendben. - vetem oda neki. Most már én is dühös vagyok rá, igen tudom hogy minden joga meg van hogy haragudjon rám, de az nem hatalmazza fel arra hogy belém kössön és gúnyoljon. - Te csak ne kérj engem semmire. - szól rám élesen és felugrik a helyéről. Megrezzenek a hevessége láttán. - Áruló vagy. - vágja a fejemhez. - Ne legyél már gyerekes. - sóhajtok fel. - Én vagyok a gyerekes? - nevet fel fájdalmasan. - Te meg szánalmas vagy. A saját bátyádnak sem mondod el hogy mi van közted meg a kis barátod között. A titkos kis viszonyotok Chrisel, beteges. - próbál megbántani és jól csinálja. - Hagyj békén Simon! - kiáltok rá már dühösen. - Ezer örömmel. Életem legnagyobb csalódása vagy. - egyenesen a szemembe néz aztán kirohan a rendelőből. Utána akarok menni de Dr. Bay kilép az ajtón és rám néz. - Birdy? Jöjjön be. - hív a szobájába és én teszem amit mond. Sokat beszélgetünk. Elmondja hogy meglátása szerint rengeteget javult az állapotom és bármit is csinálok ne hagyjam abba. Nem mondtam el neki Christ...azt hiszem erről nem kell tudnia. - Kérdezhetek valamit? - szólalok meg ismét. - Természetesen. - mosolyog rám Dr. Bay. - Az egyik barátom is önhöz jár...Simon. - kezdek bele. - Más betegről nem számolhatok be, sajnálom. - sóhajt fel. Látom rajta hogy tudja kiről beszélek és aggaszt az amit az arcán látok Simon nevét említve. - Megértem, de aggódok érte. Nem rég kissé összekaptunk. - vallom be őszintén. - Nézze Birdy. Simon egy igazán nehéz esetem. Két éve kezelem őt és vannak jobb napjai, mostanában viszont valóban visszaesett. - Dr. Bay beszélni kezd aminek szívből örülök. - A visszaesése azt hiszem az én hibám. - sütöm le a szemem bűnbánóan. - Ne okolja magát Birdy. - csóválja a fejét. - Simonban rengeteg a harag. Gyűlöli a világot, az embereket és saját magát is. Nem tudja elfogadni a másságát...mert a társadalom sem fogadja el. A gimnázium különösen kegyetlen hely egy Simonhoz hasonló fiúnak. Azon vagyok hogy átsegítsem őt ezeken az éveken, de Simon néha....hogy is fogalmazzak...hajlamos butaságokat tenni. - mondja végül. - Rengeteg támogatásra van szüksége. De többet nem mondhatok Birdy. - mondja komolyan és én nem is feszegetem tovább a témát. A szívem megsajdul ahogy Simonra gondolok...Bárcsak mellette lettem volna...Bárcsak támogattam volna amikor szüksége volt rám...