18. Rész: The Truth

Zene: James Arthur - The Truth

~ Birdy Rothman ~

A Dr. Bay-el való beszélgetésem után kissé zavartan sétálok ki az épületből. Will autóját még nem látom így leülök a lépcsőre és várok, de közben egy percre sem tudom kiverni a fejemből Simont. Annyira szeretem őt, olyan barátom amilyen még soha nem volt ezelőtt. Annyi mindent köszönhetek neki és a bűntudat felemészt amiért én nem voltam mellette amikor szüksége volt rám. Dr. Bay szerint rengeteg harag van benne és gyűlöli magát...ez még inkább fáj...hiszen olyan jó ember, kedves és vicces srác. Nem értem hogy a sors miért mindig a jó embereknek osztja ki a sanyarú nehéz életet, az akadályokat...talán mert a sors úgy véli hogy ők erősek és megbírkóznak vele...de miket is gondolok, nem akarom magamat őrületbe kergetni, hiszen én is sérült vagyok akárcsak Simon és ha valaki akkor én pontosan tudom hogy mit él át. Néhány könnycsepp gördül le az arcomon amiket letörlök de ujabbak áztatják az arcom. A járókelők megbámulnak ahogy halkan felzokogok, zavarnak a kíváncsi tekintetek így megkönnyebbülök amikor megpillantom Will kocsiját közeledni. Leparkol és én szó nélkül szállok be hátra. - Mi a baj? - Chrisel egyszerre néznek rám. - Semmi. Menjünk haza. - felelem majd az ablakon kibámulva próbálok megnyugodni. - Birdy. - Will szólít meg. - Hagyj már. - csattanok fel idegesen, tudom hogy nem rajta kellene levezetnem az indulataimat de most nem tudok mást tenni. Nem szól többet, kihajt az útra és elindulunk haza. A kocsiban feszültség uralkodik és néma csend. Most még Chris jelenléte sem nyugtat meg. Dühös vagyok....magamra. Simon miattam esett vissza és én tehetetlen vagyok ebben a helyzetben. Igaza volt..elárultam őt. Szörnyű barát vagyok és talán soha nem is érdemeltem meg a kedvességét. Gyorsan haza érünk és ahogy Will leparkol már szállok is ki. - Birdy. - szól utánam a bátyám de nem reagálok. Egyedül akarok lenni. - Birdy. - ezúttal Chris szól utánam de most őt sem veszem figyelembe. Berohanok a bárba majd fel a lakásba ahol végül a szobám négy fala között temetem el magam. Előveszem a telefonom és kikeresem Simon számát, de hiába mert nem veszi fel így inkább egy sms mellett döntök. " Kérlek Simon! Tudom hogy hibáztam, én vagyok a legrosszabb barát a világon. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek. " Írom a rövid de annál tömörebb üzenetet és elküldöm neki, abban bízva hogy reagál rá, de nem....nem ír vissza. Ismét sírás folytogat. - Kicsim. - Chris halk hangja zökkent ki és felnézek ahol ő áll az ajtóban. - Mit keresel itt? Will megláthat. - aggódva mondom miközben felállok az ágyamról. - Will elment a bankba. - feleli és közelebb sétál. - Mi történt? - aggódva teszi fel a kérdést és átölel. - Simon. - sírok fel miközben az ölelésébe bújok ami most mindennél többet jelent. - Ő is ott volt. - suttogom a rendelőre utalva. - Bántott? - Chris elhúzódik hogy a szemembe nézhessen. - Dehogy. - kiáltok fel. - Sosem bántana. Ismerem már annyira hogy ezt tudjam. - teszem hozzá már normális hangon. - Akkor miért sírsz? - érdeklődik tovább. - A fejemhez vágta hogy áruló vagyok és még néhány nem szép dolgot. - vonom meg a vállam. - Akkor még is csak bántott, ha nem is fizikailag de bántott. - sóhajt fel Chris és én ismét rá nézek. - Semmi olyat nem mondott ami ne lett volna igaz. - kelek a barátom védelmére. - Ne veszekedj velem kérlek. - Chris kedvesen szólal meg ismét és én rájövök hogy túlreagálom a helyzetet. Nem az ő hibája, csak vígasztalni akar és aggódik értem. - Szeretlek. - mondom komolyan. - Szeretlek Birdy. - két keze közé fogja az arcom és lágyan megcsókol. - Simon miatt ne aggódj. Majd megnyugszik. - próbál ismét megvígasztalni és én kezdek reménykedni abban hogy talán tényleg egyszer majd Simon mindent megbocsájt. - Gyere le a bárba. Kapcsolódj ki egy kicsit. Jót fog tenni. - ajánlja fel. - Utálok úgy veled egy helyen lenni amikor titkolnunk kell a kapcsolatunkat. - sóhajtok fel. - De még mindig jobb mintha nem lennénk egymás közelében. Nem? - mosolyodik el. - De! - mosolygok fel rá. - Előre megyek, hogy ne legyen gyanús a dolog. - mondja de egy újabb csókot lehel ajkaimra.- Rendben. Összeszedem magam és én is lemegyek. De akkor is utálom hogy nem csókolhatlak meg előttük és nem ülhetek az öledbe. - jelentem ki durcásan mire ő felnevet. - Imádlak. - ölel ismét magához miközben szerelmesen néz a szemeimbe. - El jön majd a nap amikor egy percre sem kell elengednem téged. - újra megcsókol amit én készséggel viszonzok aztán nehezen, de elszakadunk egymástól és ő lemegy a bárba én pedig a fürdőbe megyek. Kell egy forró zuhany ami kicsit rendbe szed és kitisztítja a gondolataimat. Aztán a szekrényemhez lépek és valami laza öltözetet keresek magamnak az estére, végül egy egyszerű szűk farmer mellett döntök amihez egy sötét szürke pólót választok, fehér tornacipővel. Nem szokásom kihívóan öltözködni, így ezúttal is megőrzöm a jó szokásom. A hajam egy laza kontyba fogom és a sminkel is csak óvatosan bánok. Egy kevés alapozó, barna szemceruza és egy halvány májva színű rúzs. Az órára pillantok, elszaladt az idő máris este fél kilenc, lent már szól a zene, így én is lesétálok. A pultban Will és Angela pakolja az italos üvegeket, a megszokott asztalnál pedig Chris, Gracie és Mike beszélget. - Hol vannak a vendégek? - szólalok meg a bátyámnak címezve a kérdést. - Kilenckor nyitunk ma. - kapom meg a választ és így értelmet nyer hogy miért csak mi hatan vagyunk a bárban. - Csinos vagy Birdy. - Gracie dícsér meg és én kedvesen rámosolygok. - Köszönöm. - bólogatok. - Will jobb lesz ha vigyázol a húgodra, még a végén valaki elcsábítja. - Mike poénkodik, én viszont Chrisre pillantok aki csak felnevet. Pontosan tudja hogy az én szívem csak is az övé. - Az én húgom kemény csaj. Úgyhogy akárki csábítja el az megnyeri a Nobel díjat. - Will rám kacsint. - Hülye vagy. - nevetek vidáman miközben én is leülök a társasághoz. Gracie azonnal elvonja a figyelmem és ruhákról meg sminkelésről kezd el csacsogni amit nem bánok mert így tanulhatok valamit tőle hogy én is jártasabb legyek ebben a témában. - Birdy! - hangos dörömbölés töri meg a halk beszélgetést és a nevemet ordítja valaki kintről. Megrezzenek és minden szempár rám szegeződik. - Áruló vagy. - kiabál valaki ismét és tudom ki az. - Simon. - felállok és elindulok az ajtó felé de Will elém áll. - Ahogy hallom részeg a barátod. - mondja komoly arcot vágva. - Simon nem iszik. - tiltakozok azonnal és kikerülve őt kinyitom a bár ajtaját. Simonal nézek farkasszemet, megcsap az alkohol szaga és a kezében egy vodkás üveget lenget...mégis csak részeg. - Simon. Miért vagy itt? Miért ittál? - kérdezem aggódva. - Mert egy áruló vagy. - félre lök és betántorog a bárba. Még szerencse hogy zárva vagyunk és ennek nincs több szemtanúja csak mi hatan. - Tudom. - felelem bűnbánóan. - Eldobtad a barátságomat...- kiált fel. - Érte! - egyenesen Chrisre mutat és én azonnal ledermedek. Kétségbeesetten pillantok a bátyámra aki csak zavartan néz rám majd Chrisre. - Mit mondott? - Will von kérdőre. - Semmit. - próbálom menteni a menthetőt. 

- A pasid fontosabb volt mint én. - Simon tovább beszél és én tudom hogy ebben a pillanatban tárult fel a titkom mindenki előtt. - Mi a faszt mondott? - Will dühösen indul meg felénk és megragadja Simont. - Will ne. - Chris fogja vissza a bátyámat. - A legjobb barátod meg a húgod a hátad mögött kavar. - Simon közli az igazságot és egy újabbat kortyol a vodkából. - Eleget ittál már öregem. - Mike kiveszi a kezéből az üveget és elvezeti őt az egyik boxhoz ahol Simon eldől és szinte azonnal el is nyomja az alkohol, hálás vagyok Mikenak amiért kivonta őt a képből. - Igaz ez? - Will rám néz majd Chrisre. Egyikünk sem szólal meg, Willben pedig egyre csak forr a düh. - Igaz? - üvölti és én megugrok ijedtemben. - El...el akartuk mondani. - dadogom alig hallhatóan. Will hirtelen lendíti az öklét és Chris arcát találja el aki a földre esik. Felsikítok és kétségbeesetten próbálom lefogni Willt de nem sikerül, neki esik Chrisnek aki láthatóan direkt nem védekezik, nem akarja Willt bántani. - Szeretem a húgodat Will. - Chris megszólal de bár ne tette volna mert Will újra megüti őt. - Will ne...kérlek. - sírok fel. - Tizenhét éves....tizenhét. - Will kiabál és Christ nem kímélve püföli amíg Mike meg nem ragadja és lerántja őt róla. - Nyugodj meg haver. - Mike csitítja Willt. Chris feláll, a szeme alatt felszakadt a bőre és vérzik. - Jól vagy? - aggódva lépek hozzá. - Igen. - bólint. - Takarodj a húgom közeléből. - Will próbál ismét Chrisnek esni de Mike erősen tartja. - Nem akarlak többet meglátni vagy a zsarukkal vitetlek el. - fenyegetőzik. - Will kérlek ne tedd...szeretem őt. - sírva könyörgök a bátyámnak. - Még gyerek vagy. Nem tudod mit beszélsz. - Will int le ami fáj, nem vagyok már gyerek és ő is pontosan tudja hogy így van. - Nem vagyok gyerek. - szinte robban belőlem a düh. - És te nem vagy az apám. - teszem hozzá. - Én vagyok a gyámod azt csinálod amit mondok. - Will üvölt, tudom hogy félt és ez az aggódás vakítja el most őt de ez akkor sem mentség a számára. - Nem veheted el tőlem őt. - utalok Chrisre. - Ez a szarházi felnőtt ember te meg...- elhallgat. - Hogy tehetted ezt? - fordul Chris felé. - Sajnálom Will. Esküszöm. - Chris felsóhajt. - De hidd el hogy szeretem a húgodat. - mondja komolyan ami melengeti a szívem de tudom hogy Willt ez sem fogja meghatni. Újra lobban benne a düh, kiszakítja magát Mike kezei közül és Chrisnek esik újra. - Gyűlöllek. - szólalok meg amivel sikerül magamra vonnom a figyelmét. - Tessék? - Will szomorúan néz rám. - Gyűlöllek. - ismétlem meg könnyes tekintettel meredve rá. - Birdy...- felém lép de én hátrálok. - Gyűlöllek és soha többé nem akarlak látni. - jelentem ki és határozott mozdulattal fordítok neki hátat. Nem akarok itt lenni...csalódtam Willben úgy ahogy ő bennem és Chrisben. Mély lélegzetet veszek majd kifújom és kirohanok a bárból. Hallom a nevem ahogy kiabálnak hogy menjek vissza vagy éppen álljak meg de nem engedelmeskedek. Egy arra járó taxiba vágódok ami elhajt és már csak a tükörből látom ahogy Will, Chris és a többiek az utcára rontva néznek utánam...nem tudom hová megyek...de itt most nem akarok tovább maradni. Újra elnyel a sötétség....a szívem darabokban és a boldogság ami lassan épült fel bennem most egyszerűen leomlott...elveszítettem Simont, Willt és Christ is.....