19. Rész: Legjobb barát

Zene: Ben Platt - Bad Habit

~ Birdy Rothman ~

New York hatalmas város, ezt eddig is tudtam de most hogy gyalog bolyongok az utcáin már igazán látom a nagyságát. Nem véletlen hogy ez Amerika legnépesebb városa. Éjjel van...talán hajnali egy körül járhat az idő és még most is rengeteg ember mászkál. Én azonban csak a gondolataimba veszve lépkedek előre. Újra és újra lejátszódik előttem a kép ahogy Will megtudta az igazságot rólam és Chrisről és az ahogy a legjobb barátjának támadt. Soha nem láttam még Willt így...és nem is akarom többé. Megértem hogy miért akadt ki...titkolóztunk előtte és elismerem hogy fiatalabb vagyok mint Cris de a kor csak egy szám és ebben az esetben csak az érzelmek számítanak amik összekötnek engem és Christ. Will viszont ezt képtelen volt belátni...képtelen volt normálisan beszélni velünk, helyette erőszakot alkalmazott és engem kizárt a döntésből a saját életemmel kapcsolatban mondván hogy gyerek vagyok...ami nem igaz. Tudhatná hogy azok után amik velem történtek sokkal érettebb vagyok mint amit a korom sejtet. Hazudtam neki amikor azt mondtam hogy gyűlölöm, nem gyűlölöm csak dühös vagyok rá. Simont sem gyűlölöm...pedig azt hiszem az ő árulása nagyobb volt mint az enyém. Vissza adta amit kapott. Tönkre tett....mindent. A boldogság ami már az enyém volt, eltűnt. A bátyámmal a kapcsolatom darabokra tört, a legjobb barátom hátba szúrt és a szerelmem...nos ő tiltott gyümölcs a számomra amibe valószínűleg belehalok, ha nem lehetek vele. Csak lépkedek és lépkedek előre...kimerült vagyok és fázok is. Órák óta sétálok és az idő múlását a felkelő nap halvány fénye is igazolja, a farmer zsebemből előhalászom a mobilom amin rengeteg üzenet és nem fogadott hívás van, Christől, Gracietől, Miketól, Angelatól és persze Willtől is. Már biztos hogy keresnek, hiszen reggel öt óra van. Én viszont nem akarok haza menni. Választ akarok....választ arra hogy miért kellett ennek így történnie így a kitűzött célom Simon otthona. Beletelik még vagy másfél órámba mire oda érek és nem habozok. A bejárati ajtó elé állok és megnyomom a csengőt. Simon anyukája nyit ajtót, párszor már találkoztam vele amikor itt jártam így gond nélkül beenged és Simon szobájába irányít. Az emeletre sietek és miután Simon szobájába lépek becsukom magam mögött az ajtót. Ő még alszik, nyilván másnapos lesz ha felébred de ez engem most nem érdekel. - Ébredj. - rázom meg kissé de csak nyöszörögni kezd. - Anya...aludni akarok. - morogja félálomban. - Nem az anyád vagyok. - közlöm vele erősebb hangon mire kipattannak a szemei. - Birdy. - meglepetten néz rám. - Mit keresel itt? - kérdezi. - Választ akarok. - közlöm vele gyenge hangon. Megtört és fáradt vagyok. - Választ? - értetlenül kérdez vissza. - Miért tetted ezt velem Simon? - könnyek gyűlnek a szememben de még próbálom tartani magam. - Sajnálom. - bűnbánóan hajtja le a fejét. - Mindent elveszítettem, érted? Mindent. - a sírás már folytogat és a hangom elvékonyodik. Bizonyára szánalmas látványt nyújthatok. - Sokat ittam, nem gondolkodtam. Nem akartam elmondani Willnek az igazságot. - szabadkozni kezd miközben feláll. - Dühös vagy rám megértem de ez amit tettél...ez...ez egyszerűen...túlzás volt. - a szemébe nézek és már a könnyeim szabad utat törnek maguknak. - Tudom. - kiált fel és tudom hogy bűntudata van, úgy ahogy nekem volt amikor nem voltam mellette. - Tudom hogy egy barom voltam Birdy. A harag és az alkohol nem jó párosítás. Egy szemétláda voltam. Pontosan tudom és sajnálom. - sóhajt fel. - Annyira dühös voltam rád amiért magamra hagytál de hiba volt. El kellett volna engednem ezt a dolgot. De fogalmad sincs róla mit élek át nap mint nap Birdy...úgy voltam vele hogy megbosszulom azt hogy magamra hagytál aztán leugrom az egyik hídról mert már nem bírom tovább ezt a...szart ami körül vesz. - gyorsabban veszi a levegőt, zaklatott és sajnálat ébred bennem iránta. - Simon te ennél jobb vagy! - két kezem a vállára teszem és kissé megrázom. - Elbasztam Birdy...mindent. - az ágyára rogy és az arcát a tenyerébe temeti. Szinte érzem a fájdalmát. Pontosan tudom milyen kitaszítottnak és magányosnak lenni. Az iránta érzett haragom elillan és már csak szeretet és sajnálat van iránta a szívemben. - Szükségem van rád Simon. - mellé ülök és próbálok a szemébe nézni de nem sikerül. - Egy árulóra? - pillant fel végül rám. - A legjobb barátomra. - megfogom a kezét és gyengéden megszorítom. - Képes vagy elfelejteni a tegnap történteket? - kérdezi meglepetten. - Nem! - vágom rá azonnal. - Elfelejteni nem fogom, de megértem. - mondom komolyan. - Szeretlek Simon. - sírok fel újra. - A legjobb barátom vagy. - teszem hozzá és a tekintete ellágyul, kezei körbe ölelnek és én hozzá bújok. - Én is szeretlek Birdy. - suttogja. Külső, mit sem tudó szemmel úgy tűnhetünk mint egy szerelmes pár, de az igazság az hogy ami Simon és köztem van az nem ilyen kapcsolat, ez sokkal több. Lelkitársak vagyunk...testvérek, örökre. Azt hiszem ez az a barátság amikor bármit is teszünk egymás ellen, képtelenek vagyunk utálni egymást, mert szükségünk van egymásra. - Haza kell menned. - szólal meg ismét. 

- Will kiakadt amikor elrohantál és Chris is. Biztos hogy halálra aggódják magukat. - mondja halkan. - Will el akar szakítani Christől. - sóhajtok fel. - Akkor is haza kell menned. Will a testvéred. - Simon bíztat és ez az a barátság amit most tesz. - Tudom. - állok fel nehezen. - Elvinnélek de másnaposan nem biztos hogy jó ötlet vezetnem. - követi a példám. - De anyu biztos elvisz ha megkérem. - megfogja a kezem és lekísér a nappaliba, ahol az anyukája éppen egy magazint olvas. Ella kedvesen és örömmel segít. Alig tíz perc múlva már az autóban vár. - Később felhívlak. - Simon az ajtóban áll én pedig vele szemben. - Rendben. - bólintok és átölelem. Akármit is tett tegnap, nem tudok haragudni rá. - Vigyázz magadra. - búcsúzik majd én beülök az anyukája mellé és el is indulunk. Az út csendben telik, csak akkor szólalok meg amikor a bár elé érünk. Megköszönöm a fuvart és Ella elhajt. Nagyot sóhajtok az épület előtt és belépek a bárba ahol egy asztalnál ül Will és a barátai, csak Chris nincs velük. - Uram Isten! Birdy! Hát itt vagy. - Angela vesz először észre és azonnal hozzám siet. Átölel de én kibontakozok a karjaiból. - Hol van Chris? - kérdezem feszülten. - Elzavartam. - feleli Will, de az arcán látom a megkönnyebbülést, bizonyára aggódott értem. - Szóval továbbra is eltiltasz tőle? - kérdezem halkan. - Természetesen igen. - a bátyám bólint és én ismét sírok, mert tudom hogy nem tehetek ellene semmit. - Négy hónap! - sóhajtok fel és lehunyom a szemem. Mindenki értetlenül néz rám. - Négy hónap Will...és többet nem látsz. - fenyegetően nézek rá. A születésnapomra utalok amikor végre tizennyolc leszek és senki nem szólhat bele az életembe. - Az majd attól függ hogy az állapotod milyen lesz. - vág vissza. Még soha nem volt ilyen szigorú. Gúnyosan felnevetek. - Az állapotom javult amióta Chrisel voltam...te seggfej. És mostantól azon leszek hogy teljesen felépüljek. Azért hogy tőled megszabaduljak. - vágom hozzá dühösen a szavaimat ami látom hogy fáj neki. - Jót akarok neked Birdy. - szólal meg szomorúan. - Leszarom mit akarsz. - kikerülöm és az emeletre, a lakásba indulok.....