7. Rész: Könyvek...

Zene: Jordan Smith - Stand In The Light

~ Birdy Rothman ~

A tegnapi vásárlás egész jól sikerült Gracievel és persze költséges is volt, de nem bántam és Will a lelkemre kötötte hogy nyugodtan vegyek amit csak szeretnék magamnak, én pedig így is tettem. Gracie egyébként igazán kedves lány és vicces is, arról nem is beszélve hogy mennyire furcsa, ő az a fajta lány aki külsőre egy gyönyörű, fiatal, igényes, smink és haj mániás csaj akiről az ember azt hihetné hogy míg kívül szép addig belül teljesen romlott és sötét, de ez nem igaz, ő ugyanis teljes egyensúlyban van. Éppen olyan szép belülről mint kívülről. Figyelt rám és én éppen ezért képes voltam neki is megnyílni úgy ahogy Angelanak is. Nem hittem hogy ez megtörténhet, de máris két nagyon jó barátot tudhatok a magaménak és biztos vagyok abban hogy nem Will miatt barátkoznak velem, ők ketten, Angela és Gracie biztos hogy nem. - Birdy? - kopogás töri meg a gondolatmenetem ami a bejárati ajtó mögül érkezik. Még szerencse hogy a konyhapultnál számítógépezek, különben meg sem hallanám ha jön valaki. - Ki az? - kiabálok vissza, de pontosan tudom hogy Chris az. - A húsvéti nyuszi. - kapom meg a választ. - Nem hiszek benned...szóval menj el. - megyek bele még jobban a játékba miközben magamban jól szórakozok. - Will elutazott majd csak két nap múlva jön haza. - vált komolyra a hangja. - Tudom. - felelem, hiszen együtt lakok a bátyámmal pontosan tudom hogy ma reggel megint elment, ezúttal az új üzlet berendezését és megtervezését intézi egy remek szakemberrel aki sajnos Rómában él ezért kellett Willnek oda menni. - Engedj be. - kéri hangosan. - Nem. - tiltakozok, de ahelyett hogy elmenne hallom ahogy kulcsokkal zörög és alig egy perc alatt kinyílik az ajtó. - Feltörted a zárat? - hitetlenkedve nézek rá. - Muszáj volt. - vonja meg a vállát. - Csak szívattalak, beengedtelek volna a végén. - mondom komolyan és közben kicsit dühösen is. - Persze, fél óra könyörgés után. - vág vissza. - Jó tök mindegy. Látom ma megint te vagy a bébiszitterem. - fintorgok rá. Inkább visszafordulok a gépem felé amin tovább keresgélek a neten. 

- Mit nézegetsz? - érdeklődik Chris. - Mivel az év közepén csatlakoztam a sulihoz, nincsenek tankönyveim. Könyvtárit nem akarok mert azok nagyjából semmire nem jók mert nem jegyzetelhetek bele egyikbe se, ezért egy olyan üzletet keresek ahol megvehetem a szükséges tankönyveket. - avatom be a problémámba. - Sima ügy, elviszlek. - ajánlja fel. - Te tudod hol van itt egy olyan könyvesbolt ami tankönyveket is árul? - nézek rá kérdőn. - Mike anyukájának van egy ilyen boltja. - feleli. - Oh baszki, és ezt nekem senki nem mondta. - duzzogva kapcsolom ki a gépem, hiszen fél órája ezzel pazarolom az időm. - Kérdezted bárkitől is? - Chris von kérdőre. És igaza van, nem kérdeztem senkitől sem. - Nem. Oké. Menjünk. - intem le majd a táskámat magamhoz véve indulok meg az ajtó felé. - Jaj ne. - torpanok meg hirtelen. - Mi az? - Chris aggódva néz rám. - Elfelejtettem Willtől pénzt kérni a könyvekre. - dühösen dobom le a táskám. - Van egy jó hírem. - mosolyodik el. - Nekem is van pénzem. - suttogja tréfás gúnnyal a hangjában. - Jól van, Will majd megadja, oké? - lelkesedek fel ismét. - Nem kell megadnia. - csóválja a fejét. - Miért nem? - értetlenkedek. - Ajándék lesz neked. - vonja meg a vállát. - Ajándék? Tőled? Nekem? Minek? - lassan tagolom a szavakat, kicsit megzavar az amit mondott. Nem is értem miért akarna nekem ajándékot adni, tankönyvek formájában. - Támogatom az oktatásod. - neveti el magát. Viccel próbálja elterelni a figyelmem, pontosabban a kíváncsiságom. - Még mindig nem értelek. - ölbe fonom magam előtt a kezeim és gyanakvóan nézek rá, persze azt nem tudom hogy mire is kell gyanakodnom. Egyszerűen csak furcsa gesztus ez tőle. - Nem is kell értened. Gyere már végre. - int az ajtó felé. Nekem már nincs kedvem faggatni és a lényegen nem változtat a dolog, a fő hogy meglesznek holnapra a könyveim, ami fontos tekintve hogy holnap kezdem meg a sulit. Sietve veszem fel ismét táskám és Chris kíséretében a kocsijával indulunk meg Mike anyukájának üzletéhez. - Jó napot Mrs. Connell. - köszön Chris már az üzletben. - Jó napot. - szégyenlősen biccentek az ötvenes évei elején tartó hölgynek. - Sziasztok. - fogad minket hatalmas mosollyal. - Te biztos Will testvére vagy. - néz rám kedvesen. - Igen. A nevem Birdy. - mutatkozok be illedelmesen. - Nagyon örülök Birdy. - simít végig a kezemen. - Nos miben segíthetek? Chris mondta már hogy könyvek kellenek. - mondja Mrs. Connell, Chris még út közben telefonált ide így nagyjából már tudja miért is vagyunk itt. - Van egy listám, azokról a könyvekről amiket be kell szereznem az iskolához. - átnyújtom neki a cetlimet amit gyorsan át is néz. - Szerencsétek van, mindegyikből van nálam. Mindjárt hozom őket. - megindul a raktár felé a cetlivel együtt Chris és én pedig a boltban maradunk. - Köszönöm hogy segítettél. - fordulok Chris felé. - Nincs mit. A barátok segítenek egymásnak, tudod. - mosolyog rám. - De te nem vagy a barátom. - nevetem el magam. - Te Will barátja vagy. - teszem hozzá. - Én ezt nem így gondolom. - komorodik el és ettől az én mosolyom is lehervad az arcomról. - Ugyan már, a múltkor azt mondtad hogy csak Will miatt vigyáztok rám. Én lényegében csak teher vagyok. - emlékeztetem őt a pár nappal ezelőtt történtekre, amikor orrba is vágtam. - Az akkor volt. Azóta eltelt néhány nap, elég sok időt is töltöttem veled. Még mindig azt vallom hogy dilis vagy, de ettől függetlenül barátomnak tartalak. - mondja teljesen komolyan. - Öhm...- zavartan nézek a szemeibe amikből csak őszinteséget tudok kiolvasni. - Hát jól van. Akkor ezennel felkerültél a barátlistámra. - mosolyodok el ismét. - Igazán? És hányan vagyunk? - vigyorog már ő is. - Nagyon durva számot fogok most mondani....- bólogatok magabiztosan, de persze csak viccnek szánom. - Hárman. - teszem hozzá. - Tudod mi a mondás...inkább legyen kevés igaz barátod, mint sok hamis. - beszél tovább és én csak egyetértően bólogatok. - Itt is vannak. - Mrs. Connell tér vissza egy nagy dobozzal amit Chris rögtön át is vesz tőle. - Nagyon szépen köszönöm. - hálálkodok a hölgynek Chris pedig közben kiviszi a dobozt az autóhoz, aztán vissza jön. - Mennyivel tartozom Mrs. Connell? - teszi fel a kérdést. - Ajándék. - legyint a hölgy. - Nem, dehogy. Ezek drága könyvek. - szólok közbe én is. Chris sem hagyja annyiban a dolgot, addig nem távozunk amíg meg nem győzzük Mrs. Connellt aki végül megadja magát és elfogadja a könyvek árát mi pedig elköszönünk és távozunk. - Van kedved ma a bárban lenni vagy inkább filmezzünk? - kérdezi már haza felé tartva. - Tessék? - meglepetten pillantok felé. - Angela kinyit ma ő tartja a frontot, attól hogy Will nincs itt a bárnak mennie kell. - kezd el magyarázni de én nem emiatt lepődtem meg. - Jól van de nem kell velem lenned. Nem is értem hogy miért nem lehetek egyedül. Én ott leszek fent, nem lesz semmi baj. Ti meg lent szórakozhattok. - mondom komolyan. - Nekem nincs ma kedvem szórakozni...mármint nem a bárban. Szívesebben filmeznék. - feleli miközben bekanyarodik a mi utcánkba. - Akkor miért nem filmezel Dianel? - kérdezem kíváncsian. - Ő nem igazán filmezős típus. - kapom meg a választ. - Nekem mindegy. Filmezhetünk. - vonom meg végül a vállam majd miután leparkolt magához veszi a dobozt amiben a könyveim vannak és felmegyünk a lakásba. - Elmegyek kajáért. - jegyzi meg miközben én már a dobozból pakolok ki. 

- Még csak fél kettő. Nyugodtan intézd a dolgaid, aztán este filmezünk. - ajánlom fel neki, nem akarok a terhére lenni. - Nincs semmi dolgom, szóval hozok magunknak kaját. Mit kérsz? - kíváncsian várja a válaszom. Én azonban kicsit furcsán érzem magam. Eleinte semmit nem szólt hozzám, aztán amikor először "vigyázott" rám akkor közölte velem hogy csak Will miatt visel el, most viszont egy hét után...szinte el sem akar innen menni. Talán tényleg barátok lettünk, ahogy mondta és ez azért van. - Olasz kaja minden mennyiségben. - adom meg neki a választ kedvesen mosolyogva. Érdekes hogy mostanában egyre többet mosolygok. - Rendben akkor kamionnal hozom a vacsorád. - viccelődik. - Jó az jó lesz. - szólok még utána nevetve. Chris amint elmegy én tovább pakolászok holnapra majd amikor nagyjából tíz perccel később mindennel végzek, úgy döntök hogy még nyitás előtt leszaladok a bárba valami üdítőért. Kettesével veszem a lépcsőfokokat, de lassítok amikor meghallom Diane hangját. Hallom hogy sír, így a falhoz lapulva biztos takarásban, hallgatózni próbálok. - Tudom hogy utáltok, de leszarom. - mondja ingerülten de azt nem látom kinek. - Csak magadnak köszönheted. - Angela válaszol neki így feltételezem vele beszél. - Láttad Christ? Csak elment mellettem az előbb. - Diane hirtelen témát vált. - Lehet hogy nem vett észre. - Angela felelget neki, de a hangján érezhető hogy kicsit sem érdekli Diane problémája. - Ne röhögtess már. Biztos hogy látott. És milyen jó kedvű volt. Biztos hogy megcsal. - ismét sírni kezd, jobban mondva hisztizni mert az amit előad az inkább nevezhető annak. - Chris nem olyan. - Angela tiltakozik. - Már nem tudok mire gondolni. Egy hete nem szexeltünk, nem hív, nem keres csak akkor találkozunk ha én megyek utána. Mintha le akarna rázni. - Diane tovább fárasztja Angelat. - Nem akarlak megsérteni Diane, de nekem dolgoznom kell és egyáltalán nem érdekel a szexuális életed. Javaslom hogy magadban keresd a hibát, mert Chris jó srác. Nem a megcsalós fajta. Lehet hogy csak unja hogy egy paraszt vagy a barátaival. - Angela türelmét vesztve osztja ki a szőkeséget. Aztán megérkezik Chris, két nagy zacskó Italia feliratú kajás dobozzal. - Diane, te mit keresel itt? - meglepetten néz a barátnőjére. - Az előbb is itt voltam, amikor elmentél mellettem. - szemrehányóan méregeti Diane. - Nem vettelek észre. - Chris csak megvonja a vállát. - Azt mind te eszed meg? - Diane a dobozokra mutat. - Nem. Ma én vigyázok Birdyre. - feleli Chris. - Mi a fasznak kell egy 17 éves lányra vigyázni. Árulja már el nekem végre valaki hogy miért kell minden kívánságát lesni a kis hercegnőnek. - Diane ordítani kezd mint egy eszelős. - Te beteg vagy. Elmebeteg. - Angela lazán közli a véleményét a szőkeséggel. - Nem drágám, az a kis csitri az elmebeteg. Nem én szedek gyógyszereket. - gúnyolódik rajtam, de ennek ellenére sem fedem fel magam. - Menj el Diane. - Chris halkan szólal meg. - Nem akarlak többet látni. - teszi hozzá és én ledöbbenek. - Hogyan? - Diane lesokkolva néz a barátjára. - Csak menj el. - Chris nem magyarázkodik egyszerűen kikerüli és megindul a lakás felé, vagyis felém...sietve szaladok fel ügyelve hogy minél kisebb zajt csapjak. Belépek a lakásba magamhoz veszem az egyik könyvet és a kanapéra dobom magam. - Visszajöttem. - Chris lép be mosolyogva, de a szemei szomorúságtól csillognak. - Oh, máris? - úgy teszek mint aki eddig a könyvet olvasta. - Eszünk? - leteszi a dobozokat a pultra én pedig sietek hogy tányérokat és evőeszközt vegyek elő. A lent történtekről inkább nem kérdezem, hiszen akkor lebuknék hogy hallgatóztam...